„– Sok esetben, amikor egy-egy egyházi átvétel ellen szülők, tanárok, gyerekek együtt tiltakoztak. Tapasztalható volt-e negatív hozzáállás az evangélikus intézményi átvételek esetében?
– Ellenállást is szoktunk tapasztalni, de nem olyan szinten, hogy tüntetnének ez ellen. Sok szülő félelmeit fogalmazza meg, amikor tárgyalunk velük, de ennek fő oka a tájékozatlanság. A harmincas-negyvenes generáció tagjai – akiknek most iskoláskorú gyermekeik vannak – rendkívül alacsony szinten ismerik a keresztény vallást, az egyházakat, a spiritualitást. Rettegnek a bizonytalantól, nem tudják elképzelni, milyen lehet egy egyházi iskola, így sokszor egymást agitálják. Rengeteg energiát igényel az, hogy sok órás tájékoztatókat tartsunk egyházunkról, oktatási rendszerünkről, válaszoljunk a szülők, nevelők kérdéseire, amelyek leginkább a keresztény értékrendre, az imádság, napi áhítat mibenlétére, az istentisztelet formájára irányulnak. Ha azonban a tájékoztatás széles körű, elejét veheti a későbbi ellenkezésnek, távinformációknak. Tapasztalatom szerint az ellenállás inkább a nagyvárosokra jellemző és azok körében, akiknek még kisebb gyermekeik vannak. Minél nagyobbak a gyerekek, minél magasabb fokú az iskola és minél kisebb a település, annál inkább elfogadott az egyházi fenntartásba adás.
– Mi változik az intézmények működésében az átvételek után?
– Egyházunk toleráns, befogadó és türelmes egyház, így az iskolaátvételekkor sem rontunk ajtóstul a házba. Azoknak a diákoknak, akik még a korábbi fenntartású intézménybe jelentkeztek, nincsen kötelező hittanoktatás, ők kifutó rendszerben választhatnak a hittan és az etika tantárgy között. A diákoknak kötelező részt venniük a hétfői áhítatokon (15-20 perces igei, lelki alkalom), az ünnepi istentiszteleteken (évnyitó, évzáró, nagy ünnepek előtti alkalmak), ezen kívül csendesnapot szervezünk, évente egy alkalommal, amely tulajdonképpen egy lelki tartalmú iskolai napnak felel meg. – Ha az emberek egyházi iskoláról hallanak, sokaknak beugrik a kötelező egyenruha viselés, az, hogy a tanárok beleszólnak a ruházkodásba, tiltják az extrém hajviseletet, köröm- és arcfestést… – Az iskola vezetőségének, a lelkészeknek és a pedagógusoknak a türelmére van szükség ebben a kérdésben, de ez meg is van az evangélikus iskolákban. Kötelező egyenruha-viselés egyetlen iskolánkban sincsen. Nagy iskolai ünnepeken – ahol egy világi intézményben is például matrózblúz viselését írják elő, úgy nálunk is – van egyenruha, amelyet viselni kell a diákoknak. Ezeken az öltözeteken általában hímzett Luther-rózsa szimbóluma szerepel. Van egy-két iskolánk, ahol például egy jelképes sál vagy nyakkendő jelenti az egyenruhát, melyet csak jeles napokon viselnek. Az extrém ruházkodást, hajviseletet általában más iskolákban sem tolerálják, és mi is a szélsőségektől mentes értékrendet tartjuk követendőnek. Átvételkor egy-egy beszélgetés segíthet az álláspontok közelítésében, ha pedig valaki tudatosan vállalja az iskolába való jelentkezést, akkor is úgy gondolom, hogy átbeszélhetők a problémás kérdések. A küldetésünknek tartjuk azt, hogy a más nézőpontot valló gyermekeknek is támaszt adjunk, velük fontos hitbeli kérdésekről elbeszélgessünk.